Élettér - A szűk lakások eredetileg négyfős családok számára készültek, átlagosan 10-14 négyzetméter/fő alapterületi mutatóval; garzon, egy- és kétszobás a lakások zöme.

Tanulmányt jelentetett meg a Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft. a hazai lakótelepek fenntarthatóságáról, amely alkalmas lesz arra, hogy a különböző országokban a lakótelepek problémái összehasonlíthatókká váljanak.

A nagypaneles lakótelepek többnyire városi perifériákon valósultak meg, állapítja meg a Verlag Dashöfer tanulmánya, amely Baranya vonatkozásában mind Pécs, mind Komló vonatkozásában igaznak bizonyul. Önálló központ nélkül, csupán alapfokú ellátással, egy-egy köldökzsinóron a városközponthoz fűzve. Itt vagy egy családi házas településrész szanálásával, vagy mezőgazdasági terület beépítésével jöttek létre a semmiből, a semmi közepén, sokszor tájrombolással, a természeti értékeket veszélyeztetve.

Alulméretezett terek, leromlott komfortérzet

A lakótelepek tervezése és építése során eleve csökkentett közösségi aktivitást feltételeztek: a közösségi tevékenységnek teret adó lehetőségek, közterek, épületek nálunk mindenütt alulméretezettek. Ennek ellentmond némiképpen az, hogy a lakások alapterületébe bekalkulálták a közösségi fogyasztás lehetőségét: alulméretezett konyha, az előregyártott ételekre támaszkodó háztartást feltételezve, vagy kicsiny fürdőszoba, a mosás és szárítás szolgáltatás mindennapi igénybevételével számolva.

A közterületek és zöldfelületek tervezése során a fenntartás, üzemeltetés kérdése háttérbe szorult. Amennyiben van is tervezett öntözőrendszer, annak használata megszűnt a magas vízdíjköltségek miatt, s az esővíz használatát figyelmen kívül hagyták. A közkifolyók számának radikális csökkentése gazdaságossági okokkal nem magyarázható, ugyanakkor a már leromlott komfortérzetet tovább csökkenti. A közterületek takarítása nem megoldott, biztonsága romlik. A közvilágítás minősége egyre rosszabb. Nincs a lakótelepeken helyi kertészet, üvegház, komposztáló. A szelektív gyűjtésre nincs terület és felhasználó háttér kiépítve.

Egyszerű kubusok, a személyesség hiánya

A panelépületek nagyon egyszerű kubusok, lapostetős tömegek: 4 vagy 11 szintes, 2-4-8 lépcsőházból álló, fogatolt sávházak alkotják a lakótelepek zömét. Kisebb részben pontházak és középfolyosós "kövér házak", szinte azonos belső alaprajzi elrendezéssel. Az épülethomlokzatok kismértékben tagoltak, loggiák színesítik csupán a mosott kavics felületű homlokzatokat. A fogadószint többnyire gépkocsitárolókat és kiszolgálóhelyiségeket (szeméttároló stb.) tartalmaz. Kisebb százalékban a földszinten valamely szolgáltatás kapott helyett, általában kis terű helyiségekkel. Általános jellemző, állapítja meg a Verlag Dashöfer vizsgálódása, hogy az épületek nem kapcsolódnak a környezetükhöz. A személybejáratok eltűnnek a garázskapuk között. Semmilyen személyesség nem jelent meg az épületekben és a környékükön, kivéve a graffitik. A lépcsőházak szűkösek, a liftek sok esetben a félszinti pihenőkön állnak meg. Szinte nincs olyan panelház, ahol a lift akadálymentes lenne, vagy a földszinten lenne akadálymentes lakás. Az épületek nem mutatnak kapcsolatot a természeti és tárgyi környezettel.

Korlátozott lakástípusok szellőzési gondokkal

A lakások összkomfortosak ugyan, de a minimálisra zsugorított terek, szobák, mellékterek, alaprajzi méretek mégis diszkomfort-érzetet okoznak. A szűk lakások eredetileg 4 fős családok számára készültek, átlagosan 10-14 négyzetméter/fő alapterületi mutatóval. A lakástípusok száma nagyon korlátozott: garzon, egy- és kétszobás volt a lakások zöme. Néhány százalékban készültek három lakószobás megoldással is. A szűk méretek fokozzák az akusztikai, a páratechnikai és szellőzési gondokat. A lakások akusztikája rossz, és nyári komfortjának biztosítására sok esetben nyári hűtés szükséges. A lakáshoz jutás akkori módja alapján elmondható, hogy ezekbe a lakásokba jellemzően házaspárok költözhettek két vagy több gyermekkel - kivétel a szanálások miatti lakáshoz jutás volt.

Az elmúlt évtizedekben az amúgy is gyenge minőségű szakipari szerkezetek javítása, fenntartása hiányos, elmaradt. A konyhák szűkösek, a háztartási gépek új arzenálja nem helyezhető el ergonómikusan. Az elmúlt 35 évben vált mindennapossá a háztartásokban a mélyhűtő, az olajsütő, a kenyérsütő, a szárítógép. Mindezek nem ritkán az erkélyeken kaptak helyet a lakótelepeken. Általában nincs tárolókapacitás. Az eredetileg tervezett tárolókat (babakocsi-tároló vagy szárító) a lakóközösség bevételi szempontok miatt más célra értékesíti. A mosás, szárítás a kisméretű fürdőszobákban nem megfelelő.

Az épületek és lakások ergonómiailag sem megfelelőek. Minden ajtó szűk, a vizesblokkoknál 2 cm-nél nagyobb szintkülönbség van, a megfordulásra, manőverezésre nincs hely. Az épületekhez tartozó külső területek sem akadálymentesek, sok esetben az épek számára is nehezen használhatóak. Az ergonómia témakörébe tartozik a rossz hőérzet a hideg falak és ablakfelületek miatt, a penészesedésből adódó allergia, illetve az egészségre káros anyagok feldúsulása, például a PVC-burkolatok miatt.

A felújításnál természetes anyagokat használjanak

A veszélyes anyagok jelenléte általános. Az épületek mintegy 40 százalékánál jelenik meg az azbeszt, szerencsére nagyobbrészt csak lakáson kívüli terekben. Az azbesztmentesítést azonban mindenütt meg kell oldani. Az épületekben alkalmazott egyéb veszélyes anyagok általánosan elterjedtek. Oldószerek, ragasztók, festékek, hígítók, klór tartalmú burkolóanyagok vannak jelen. Ezek mennyiségét csökkenteni kell. Mindaddig, amíg ez nem megoldott, a szellőztetésre fokozottan ügyelni szükséges.

A homlokzati panelek szendvicsrétegei között 5, 7 vagy 8 cm hőszigetelést terveztek. A csomópontoknál, a függőleges és vízszintes fal és födémcsatlakozásoknál ez 2 cm-re csökken. A gyártás - hőérlelés - során a hőszigetelő anyag akár tönkre is mehetett. Minden esetben a mért hőfogyasztást és a termovíziós felvételeket kell figyelembe venni. A hőszigetelés teljes mértékben hiányzik a loggiák és erkélylemezek vonalánál.

Az épületek jellemzően akusztikai szigetelés nélkül készültek. A külső, többszörösére megnövekedett közlekedési zajokkal szemben a rossz ablakszerkezet és a növényzet hiánya jelenti a fő problémát. Az épületen belül keletkezett zajok elleni védelem - kopogóhang- és léghanggátlás - megoldatlan, és az esetleges felújításoknál sem szoktak erre figyelmet fordítani.

Forrás: Dunántúli Napló - 2007. február 12.

Írta: Cseri László

A cikk eléréséhez kérem kattintson ide!